Szépen hajtogatott dobozkában további dobozkák, kis mérőszalag, kis üvegekbe kimérve a kilenc napnak megfelelő ital, pirula, a fehérjeporban kimérő, a kimérő mellett kispohár, a kispohár mellett lezárható pohár, hogy a fehérjeporocskádat legyen hol kikeverni – na meg egy gyengeelméjűeknek szóló füzetke receptekkel és fogyókúranaptárral - amibe a dobozkába rejtett mérőszalagocskával megmért testkerületecskédet is bevezetheted. Az egész olyan, mint egy gonosz ajándékcsomag. Look better – feel better. Ha minden igaz, ezt az üzenetet találónak fogom tartani, mire végzek a kilenc naposra ígért diétának. Az emberi agy is nagyrészt zsírszövet, talán arányosan fogyok onnan is…!

Az első és a második nap maga a halál. Fáradtan és dühösen kóvályogsz az életedben, leugatod a kollégákat, összeveszel a macskáddal, reméled, hogy más is szenved rajtad kívül ezen a nyomorult, kiábrándító földkerekségen. Ha eddig nem utáltad a tested, ne aggódj, majd most! Ellened és a zsírod fordult az egész, ételmentes, gonosz világ. A fogyókúrát társadalmi problémaként kezded látni –piskótatekercseket hallucinálsz, mindegy.  

Merthogy nem kell aggódni – kapod elő a fogyi-füzetkédet, nem a melankólia és a kiábrándultság mardos, hanem csak annyi történik, hogy itt készül elő a szervezet a nagy fogyásra… huhh –  akkor minden rendben azon kívül, hogy egész nap csak vaníliaízű fehérjeport és gyógyszerízű aloe-italt iszol, beszedsz egy marék bogyót a dobozkákból. A depresszió miatt úgy érzed, egész életedre állandósul a gyógyszerszedés-érzet. Nosztalgiával gondolsz vissza gyermekkorod egy-egy menzájára.

Két bogyó, fél óra kihagyás, ital, por, két óra kihagyás, másik por, két óra kihagyás, két pirula, fél óra, italka, porocska, és így tovább. Ha kihagyod, félsz, hogy itt a vég. Találgatsz, mi is van ezekben a cuccokban, mert magyarul se künn, se benn szó nem esik az összetevőkről, az emberi nyelven írt feliratokat meg jól letakarták valami szláv szöveggel. Lengyelből fordítasz a google segítségével. Már, ha ez lengyel. Reménykedsz, hogy az egyik pirula hashajtó.

Hát így telik el az első két nap. Na, mi következik? Na mi? Egy nyilvánvaló szorulás, mivel két álló napja nem ettél, csak szintetikus szarokat. És hízás, látványos, nyilvánvaló hízás a negyedik napra. De semmi baj, ez az a nap, amikor feladod, fogod a négy napnyi kimerültséged, és az egészet elfelejted a fenébe (pedig ezen a két napon már 600 kalóriányi könnyed vacsorát is magadhoz vehettél).(hurrá)

De összegezzünk. Értem én, hogy doboz a dobozban a dobozban a dobozban, a Meki is így csinálja, az ember alapvetően kicsomagoló lény -  de végül, akárhogy hajtogatjuk, egy tablettához vagy porhoz érünk. Minden annyira szintetikus, annyira művi, gyógyszerszag, gyógyszeríz, pirulák és oldatok, hogy az ember tényleg kezdi úgy érezni, hogy felszedett 10 kilóval a sürgősségin a helye. Persze értem én, maradi vagyok meg bunkó (igen, ilyen vagyok, ha nem eszek, bocseszka), legyen akkor XXI. század – bekapom a gyorsítót és hopp, már bele is fértem a régi nadrágomba. Ja, nem.

Btw. A fogyókúra mellett napi a füzetke írja, hogy rengeteg vizet is inni kell meg sportolni is kell. De volt olyan felmérés, ami egyszerű c vitamint szedetett, 600 kcal zöldség és hússal naponta, fűszerezve több liter vízzel és napi rendszerességű mozgással?

Jó, igen, igen, talán hatékonyabb lenne, de akkor mit csomagolnánk ki?